Könyves Álompasik Párbaja 2013

Újra itt az idő, hogy megszavazzuk az év Könyves Álompasiját, és idén a párbajban az én blogom is részt vesz!

Na de miről is van szó?
Történt már veled olyan, hogy olvastál egy könyvet, a főszereplő fiú/férfi pedig teljesen elcsavarta a fejed? Hiszen olyan okos, kedves, ügyes, talpraesett, tökös férfi, nem utolsósorban még jóképű és szexi is? Szinte már el is képzelted, hogy milyen jó páros lennétek ketten együtt, ugye?
Idén már második alkalommal kerül megrendezésre a Könyves Álompasik Párbaja, a Könyvek Háborúja blognak és gazdájának, Andie-nak köszönhetően. Itt szavazhattok az Álomférfire, a tökéletesnek tűnő pasira, aki ugyan soha nem kel életre (brühühü), de attól még ezt a versenyt megnyerheti!
16 résztvevő blog 16 különböző férfi/fiú mellett kampányol majd, és igyekszik rávenni az arra járó női egyedeket, hogy rá szavazzanak. A döntés nehéz lesz, túl sok az álompasi, de mégis, csak rajtatok áll, hogy ki legyen az az Egy, aki mindent visz.

A játék szabályai:

A jelölés:

• A tavalyi évhez képest változás: CSAK azokat a karaktereket lehet jelölni, akiknek az elmúlt 1 évben, ergo 2012. június – 2013 június között, akár itthon, akár külföldön megjelent könyvük és a karakter relatíve sokat szerepel benne: Az nem érvényes, ha csak megemlítik, van egy-két mondat erejéig jelen van!
• Felnőtt és Fiatal (YA) karakterek NEM lesznek különszedve!
• Mindenki 5 karaktert jelölhet! Se többet, se kevesebbet!
• Műfaj megkötés nincs. Jöhet szépirodalom, kortárs, ponyva, sci-fi, fantasy, dráma, thriller, ifjúsági, történelmi, krimi és a többi.
• Egy karaktert csupán egyszer jelölhettek. Amennyiben ettől eltértek, természetesen érvénytelenek a többi jelölések is.
• Kérem, hogy mindenki vésse eszébe, csak és kizárólag egyszer adhatjátok le a listátokat, ha többször teszitek, az előző is érvénytelennek számít.
• A karakter mellett tüntessétek fel a könyv, amennyiben sorozat, úgy annak a címét. Azonos néven több karakter is található, így a félreértések elkerülése végett már az elején tisztázni kell a hovatartozást. Ennek hiányában a szavazat szintén érvénytelen. pl.: Peeta (Suzanne Collins: Éhezők viadala)
• A jelöléseket Andie blogján, ezen (klikk!) bejegyzés alá, KOMMENTBEN adhatjátok le.
• A jelölés csak a nevetekkel (ez lehet becenév, keresztnév) és érvényes e-mail címetekkel ellátva érvényes!
• A jelölést július 5-én 23:59-kor zárjuk!

A Fordulók időbeosztásának megtekintéséhez kattintsatok ide ! 

A többi fordulóra vonatkozó szabály:  

• Csak és kizárólag egyszer szavazhattok egy párbaj alatt, ha többször teszitek, az előző is érvénytelennek számít.

• Mindegyik szavazás 48 ÓRÁN át tart!
  
  
• És a legfontosabb szabály, vegyétek figyelembe, hogy ez egy játék és nem vérre megy. Az alpári, obszcén, zavaros, agresszív, fenyegető hangú, mások személyiségi jogait és jó hírnevét sértő és aláásó hozzászólásokat töröljük! Ez a játék szórakozásnak indult és szeretnénk, ha az is maradna. Így szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy ne szidja a másik szavazót/karaktert/könyvet/írót, és a játék szervezőit, segítőit sem. Közvetve vagy közvetlenül is, de mindenki munkát időt és pénzt is ölt abba, hogy ez a játék létrejöhessen.

Eltünedezés

Elnézést a hosszabb kimaradásért, sajnos az egyetem engem is bedarált az utolsó ZH-időszakkal, illetve a vizsgaidőszakkal együtt. Jelen pillanatban kb. 3 könyvkritikával lógok, amelyek a következők:

1. Jonathan Beet: A halott ember tava
2. Ally Condie: Matched
3. Claire Loup: Amikor életemben először

Úgyhogy amikor végre letudtam az összes kémia és fizika és mindenféle csúnya vizsgámat, úgy, hogy remélhetőleg nem bukok meg semmiből, várlak vissza titeket. Nyár elején előreláthatólag még ezek a könyvek lesznek nálam terítéken:

1. Veronica Roth: A beavatott
2. Maggie Stiefvater: Raven Boys
3. Kendare Blake: Rémálmok lánya
4. Laini Taylor: Lips Touch
5. Scott Westerfeld: Leviatán
6. Meg Cabot: Elhagyatva
7. Julianna Baggott: Tiszták
8. Darren Shan: A vézna hóhér

Jay Asher - Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Minden 1996-ban történt. A viszonylag modern számítógép és az internet még kissé ismeretlen mindenkinek, így Joshnak és Emmának is. Ők ketten szomszédok és kisgyermekkoruk óta a legjobb barátok. Legalábbis azok voltak egészen tavaly nyárig, amikor is a fiú bevallotta érzéseit a lánynak. A kapcsolatuk kissé kínossá vált, ők pedig egyre kevesebbet beszéltek egymással.
Ám minden megváltozott, amikor egy szép napon Josh egy CD-ROM-mal a kezében áll Emmáék ajtajában. A tárgy jelenti a jövőt, a kulcsot az internethez. A telepítés után egy egészen új világ tárul fel előttük, és még több. A Facebookon találják magukat, pedig az oldalt még létre sem hozták! Megtalálják 31 éves önmagukat, ezáltal szembesülnek a jövőjükkel és az odáig megtett úttal, döntéseik következményeivel. Minden nap felnéznek a közösségi oldalra, és el kell fogadniuk a tényt, hogy minden apró tett hatalmas változásokat indíthat a jövőjükben - és a jelenjükben is.

A fülszöveg elolvasása után nagyon belelkesültem: végre egy történet, amely nem ebben az elcseszett világban játszódik. Nincs ultramodern technika, Macbook, iPod, iPad, érintőképernyős mobilok... Sőt, szinte semmilyen mobil. Nincs elterjedt internethasználat. Nincs Facebook. Azaz van, de nem olyan értelemben, mint napjainkban: itt még az emberek személyesen felkeresték egymást, ha beszélgetni akartak.
Szóval a könyv remek alapötlete két dolgot állít a boncolgatás középpontjába: vajon, ha ismerjük a jövőt, mennyire cselekszünk másképp? Egyáltalán jó dolog-e az, hogy tudjuk mi fog történni? A másik a Facebook. Muszáj mindig ezen az oldalon lógni és kiteregetni a szennyest? Azt hiszem a regény elég alaposan körbejárja ezeket a kérdéseket és lesz min elgondolkoznunk. Legalábbis bennem rengeteg minden felmerült ezekkel kapcsolatban, amiket aztán jól meghánytam-vetettem magamban. Sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne csak egy kis szeletet kapni a jövőből, hogy könnyebb legyen egyes dolgokban dönteni. Ez a könyv viszont ráébresztett arra, hogy ne akarjam ezt az utat járni, mert minden apró döntésem hatalmas változásokat indíthat el a jövőmben. Ez tetszett a regényben igazán, hogy elég volt egy kis dolog, amit máshogy tettek főszereplőink aznap, mint máskor, máris máshogy alakult vele a jövő is.
Apropó főszereplők. A lányokkal mindig bajban vagyok, sokszor elviselhetetlennek titulálom a női főhősnőket. Nos Emma nem volt az, viszont a szívembe se lopta be magát túlzottan. Néhány cselekedetét eléggé ellenszenvesnek tartottam, úgy ahogy makacsságát, önfejűségét is. Sosem törődött a következményekkel, cserébe viszont eléggé önzően viselkedett. Josh viszont... Igazi 16 éves, remekül megformált karakter, hatalmas poénokkal és tiszta szívvel. Szerettem, hogy Tysonnal mennyit ökörködtek, ugyanakkor mindig számíthattak egymásra.
Maga a cselekménysorozat nem túl nagy szám, tipikus tinis fordulatok, tiniszerelem, sulis dolgok, szigorú szülők, barátok, bulik. Nem szeretem a happy end-eket, viszont itt most el tudtam volna viselni. Sajnos nem teljesen az lett a vége, persze szomorúnak sem mondanám.
Mindent összevetve az a jó ebben a könyvben, hogy nem akar több lenni annál, ami: egy kellemes kis tiniregény, egy kis gondolkoznivalóval, de pont csak annyival, hogy ne feküdje meg a gyomrunk.

Pontozás:
A történet: 4/5
A szereplők: 4,5/5
A borító: 5/5

Egyéb adatok:
Eredeti cím: The Future of Us
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2012 (eredeti: 2011)
Oldalszám: 356

Laini Taylor: Füst és csont leánya

"A remény a valódi mágia, gyermekem."


A történet főszereplője Karou, egy 17 éves lány, aki Prágában él egyedül, és egy művészeti iskolába jár.
Normálisnak, átlagosnak tűnhet (a kék haját leszámítva), akinek az a legnagyobb gondja, hogy miként koptassa le Kaz-t, az exét. Ez viszont korántsem így van. A lányt kimérák nevelték fel egy kis boltban, ahová a világ minden tájáról be lehet lépni a portálok segítségével. Az üzlet Kénkő tulajdona, Karou titokban az ő számára teljesít küldetéseket: fogakat kell szereznie más beszállítóktól a világ minden tájáról. Arról viszont fogalma sincs, hogy miért is gyűjti ezeket, miért van rájuk szüksége. Ám egy nap az összes portál bezárul, a lány pedig elveszíti családját. Mindennél jobban szeretné újra megtalálni őket. A visszaút kutatása közben persze felbukkan az ellenség is, a szeráfok képében. Természetesen a titkokkal teli múltjából is kiderül egy pár részlet, no és a szerelem is rátalál...

Erről a könyvről csak annyit tudtam, hogy az írónő teljesen más, a megszokottól eltérő mitológiával dolgozik. Semmi vámpír, vérfarkas, nem, itt bizony kimérák és szeráfok vannak. Úgyhogy egyrészt alig vártam már, hogy olvashassam, másrészt kételkedtem is. Egy eltérő, új világhoz, új lényekhez ugyanis egy tisztességes világkidolgozás is dukál ám. Szerencsére a regény hozta ezeket az elvárásokat, sőt, még többet is adott.
A történet a hóeséses Prágában kezdődik, és a cselekménysorozat nagy része is ott játszódik. Végre egy átlagtól eltérő helyszín, a már unalmasnak számító Amerika után. Főleg, hogy az írónő olyan leírásokkal érzékelteti a város szépségét, különlegességét és rejtélyességét, hogy teljesen beleszerettem. Gondolatban már én is a prágai utcákon barangoltam Karouval és barátnőjével, Zuzannával. A főszereplő a küldetései végett természetesen más tájakon, városokban is megfordul, Párizstól egészen Marrakeshig. Ezen helyek leírása is olyan szép, hogy teljesen magam elé tudom képzelni.

"Magas házak ragyogtak aranyvessző és kárminvörös és tojáshéjkék színekben, rokokó gipszcsipkékkel díszítve, egyforma piros tetők alatt. Barokk kupolák antik reze zöldellt lágyan, és gótikus tűtornyok nyúltak az égbe, hogy felnyársalják a bukott angyalokat."

A történet maga a szeráfok és a kimérák közötti háborúra épül. Már hosszú évek óta hadban állnak egymással, a békéről pedig hallani sem akarnak. Nagyon erősnek találtam azokat a részeket, ahol az írónő visszalép a múltba, és ezekről a sötét időkről mesél. Innen rengeteget megtudhatunk ezeknek a természetfeletti lényeknek a történetéről, keletkezéséről, kinézetéről, és mindenre választ kaphatunk.
A regény ezek mellett még azzal is belopta magát a szívembe, hogy végre olyan női főhőst szerepeltet, aki egy kicsit sem antipatikus. Karou vagány, bátor, nem fél kimondani a véleményét, nem makacskodik és hisztizik, teszi a dolgát. Sőt, a hősnőnknek a humor is megtalálható az eszköztárában. A barátnője, Zuzanna már nem nyerte el teljesen a szimpátiám, nem kedvelem a pattogós, hiperaktív lányokat. Természetesen a könyvből a romantika sem maradt ki, így kerül a képbe a szeráf Akiva is, aki angyali szépségével bárkit megbabonáz. 
Nyilván bárki kitalálja, hogy Karou is belebolondult a gyönyörű lénybe. Ezt az egy negatívumot érzékeltem a könyvben, az instant szerelmet. Egyszerűen túl gyorsan szeretnek egymásba, Karou egyik pillanatról a másikra változik meg, kissé veszít is badass karakteréből. Persze miután valaki olvasta a történetet, könnyen megmagyarázhatja, hogy miért is zajlott így. Valahogyan viszont mégis sántít a dolog, főleg, hogy férfi főhősünk egy minimális nyáladzást hoz a regénybe. Sajnálom, hogy a lány ilyen gyorsan megszerette Akivát, ha nem így történt volna, nyugodt szívvel adnék a könyvre 5 pontot. Így viszont csak 4,5-et kap, de azt abszolút megérdemelten, a kiváló ötletért, az érdekes megvalósításért, a gyönyörű fogalmazásért, a csavaros történetért. Várom a következő kötetet, gyanítom, hogy nem bírom ki a magyar megjelenésig.

Pontozás:
A történet: 4,5/5
A szereplők: 4,5/5
A borító: 4/5

Egyéb adatok:
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2012 (eredeti: 2011)
Oldalszám: 394
Sorozat: Füst és csont leánya #1

Dan Wells: Partials - Részben ember

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Nagyon vártam már, hogy olvashassam ezt a regényt, mert rengeteg jót hallottam róla. Úgyhogy amikor végre a kezembe vehettem utazókönyvként, akkor mindent félredobva vágtam bele. Majdhogynem hozta is az elvárt szintet, ám sajnos mégsem tudok neki nyugodt szívvel 5 pontot adni.
Jó pontnak számít, hogy a történet majdnem végig fenn tudta tartani a lelkesedésem, hiszen izgalmakban bővelkedett. Viszont az igazán érdekes cselekménysorozat csak a századik oldal környékén kezdődik meg, addig pedig az olvasónak át kell rágnia magát a kevésbé izgalmas részeken is. Ezek után viszont néha csak a fejemet kapkodtam, annyi minden történt. A könyv végén persze ott a hatalmas csavar is, amely után áhítozhatunk a következő részre. Őszintén szólva én nem lepődtem meg annyira rajta, valahogy számítottam rá, hogy ez fog történni.
A főhősnőnkkel, Kirával kapcsolatban kissé ambivalens érzésekkel bírok. Valamikor szimpatikusnak találtam a tetteit, gondolatait, máskor viszont jól fejbe csaptam volna. A barátját, Marcus-t, jobban kedveltem, szerettem a humorát és hogy két lábbal áll a földön. Két teljesen különböző mentalitású emberről van szó, ők még is egy párt alkotnak. Nyilvánvalóan nem illenek össze, én pedig nagyon drukkolok, hogy bejöjjön a tippem, végül is ki mellett fog Kira kikötni.
Sajnos viszont észrevettem pár dolgot, ami felett nem tudtam elsiklani, akármennyire is szerettem volna. Kira rájön, hogy ő nem tud élni azzal, hogy mennyi kisgyerek hal meg körülötte, főleg úgy, hogy a barátnője is teherbe esik, lassan pedig neki kell következnie, így hát úgy dönt, ő lesz az, aki fel fogja fedezni az RM gyógymódját. Gondolja, hogy meg fogja találni a választ, ha élő ember vérébe fecskendezi a vírust. Arra nem gondol, hogy ezt már valószínűleg próbálták? Aztán jó 150 oldallal később már egy újszülött vérénél szeretné megnézni a fertőzés folyamatát. Úgy tűnik ezt még nem próbálta senki. Miért nem? Amennyiben Skousen doki akkora elme, mint ahogyan azt állítják, akkor miért nem jutott eszébe? Szóval az RM gyógymódjának kutatásával kapcsolatban nekem rengeteg kérdés maradt a fejemben és nem hiszem, hogy ezekre választ fogok kapni.
Egyébként az író rengeteg szakzsargont csempészett a könyvbe, amitől hitelesebbnek tűnhet a mondanivaló és a tartalom, ám én ezekben is véltem felfedezni hibákat. Arról nem is beszélve, hogy szerintem ezek sem magyarázzák meg a fenti aggályaimat vagy teszik kevésbé idegesítővé.
Egyébként kicsit jobban elgondolkodva, a disztópiás világ, amit az író megálmodott, nem is áll olyan messze a hamarosan akár be is következő jövőtől. Elvégre egyre kifinomultabb robotokat készítünk, lassan pedig már tényleg olyan értelmesek lesznek, mint maga az ember. A végén akár könnyedén át is vehetik az irányítást, csakúgy, mint ebben a könyvben. Úgyhogy erre a regényre gondolhatunk intő jelként is.
Persze ebben a regényben is középpontban van a politika, mint sok más disztópiánál. A főhősnőnk folyamatosan vívódik, hogy vajon az, amit a szenátus csinál mennyire van rendben. Hiába, hogy úgy tűnik, csak az emberiség jövőjét akarják megmenteni, Kira mégis kételkedik bennük, hiszen úgy bánnak a lányokkal, nőkkel, mintha tárgyak lennének. Aztán persze ahogy egyre jobban belemerül a kutatómunkába, egyre mélyebbre ás, úgy derülnek ki a dolgok és az, hogy valójában mi is áll a háttérben. Szerintem elég komoly párhuzamot vonhatunk a mai világgal ilyen szempontból, hiszen mi is sokszor érezhetjük azt, hogy úgy terelgetnek minket, mint a birkákat és úgy bánnak velünk odafentről, mintha eszközök lennénk.
A könyvet igazából csak ajánlani tudom a hibái ellenére is. Olvastatja magát, az izgalom-faktor bőven benne van, a szereplők nagy része is szimpatikus, a világkidolgozás is jó. Nem bántam meg, hogy elolvastam, ezért is kap tőlem négy pontot.

Pontozás:
A történet: 4/5
A szereplők: 4/5
A borító: 5/5

Egyéb adatok:
Eredeti cím: Partials
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 456
Sorozat: Partials

Várólista Vasárnap #6

Karla J. Nellenbach: Always and Forever

A sztori a saját kis béna fordításomban:

Mia első reakciója az őszinte hitetlenség volt. Nyilvánvalóan hiba történt. Elvégre 16 éves lányok nem halnak csak úgy meg. Ám amikor a diagnózis megerősítést nyer, a lány hihetetlenül dühös lesz. Ha már meg kell halnia, akkor miért a rák miatt? Sőt, már-már minden jobb lenne, mint a rák. Jobb lenne, ha megmondhatná mikor, hol és hogyan haljon meg.

Miután Mia elhatározza, hogy a saját feltételei szerint akar a halállal találkozni, pontról pontra megtervezi azt. Egy "esés" a pincébe vezető lépcső tetejéről, lehajtani a hídról a kocsijával, a vonat elé vetni magát... végül mindig megmenekül.

Mindeközben Mia egyre messzebb taszítja a családját és barátait az ártó és bántó viselkedéssel. Minden egyes elhibázott öngyilkossági kísérlet és felégetett kapcsolat után a lány lassan rájön, hogy nem a haláltól fél, hanem attól az élettől, amit maga mögött hagy. Az idő egyre jobban fogy. Ahogy az kicsúszik a kezei közül és a halál már közel, Mia elkezd harcolni, hogy újjáépítse ezeket a kapcsolatokat. Meg tudja-e csinálni, mielőtt lejár az idő?

Miért akarom olvasni?
Egy sztori, amely végre a való életről szól. Fülszöveg alapján ráadásul a főszereplő lánynak realisztikus a viselkedése, bár lássuk be, kissé drasztikus. Érdekes, hogy sok ilyen könyv látott már napvilágot, én viszont még egyet sem olvastam. Viszont Goodreadsen nagyon jól áll a könyv (4,58; igaz még csak 73-an értékelték), úgyhogy ennek a könyvnek pár hónapon belül mindenképpen szeretnék esélyt adni. Egyébként 2012 szeptemberi a megjelenés, úgyhogy viszonylag új könyvnek számít.

Könyvmolyképző Kiadó megjelenések

2013. április 18-tól 21-ig tart majd a Könyvfesztivál, amelyre a Könyvmolyképző Kiadó új megjelenéseket ígért. Nézzük csak mik is ezek:

Vörös pöttyös könyvek:

Jean-Claude Mourlevat – Földlakó
Alyson Noel – Örökké tartson
Anne Percin - Hogy told el (jól) a nyarad
Rachel Vincent – Falka

Arany pöttyös könyvek:

Ryan Loveless – Ethan és Carter
Natasa Dragnic - Minden nap, minden órán

Hard selection könyvek:

Max Brooks - Zombi túlélő kézikönyv
Swati Avasthi - ÖKÖL/JOG
Brent Weeks – A fekete prizma

Grand selection könyvek:

Lexi Revellian – Remix

Kaméleon könyvek:

James Patterson – Maximum Ride 2. – Iskolaszünet örökre

További könyvek:

Matthew Quick – Napos oldal
Linda Sue Park - A 39 kulcs 9. Viharjelzés
John Flanagan - A Vadonjáró tanítványa 3. Jégföldje
Christine et Madeleine Féret-Fleury - Atlantisz 3. A tükrök ura
Antonio Casanova - Az illuzionista 2. Nasha Blaze és a csodabodega
Roberto Pavanello - Oscar & barátai 1. Irány az iskola!

Van egy pár könyv, ami az én érdeklődésemet felcsigázta. Na jó, nem egy pár, hanem elég sok. :) Mindkét Arany pöttyös megjelenés elég ígéretesnek tűnik fülszöveg alapján, csakúgy, mint a Grand Selection-ös. Ami még érdekel, az a Napos oldal, mivel a filmet már nagyon szeretném megnézni, de az én szabályom persze mindig az, hogy előbb a regény, aztán a film. :) A Remix sem hangzik rossznak, bár pénzt azt hiszem nem adnék érte. A Zombi túlélő kézikönyv is érdekes lehet, Max Brooks másik, a kiadónál megjelent könyve már majdnem két éve árválkodik a polcon, olvasatlanul (szégyen, tudom). Ilyen sorsra jutott Rachel Vincent könyve is, őt egy éve őrizgetem már, úgyhogy itt lenne az ideje végre elolvasni.